"Volt valaki,kit nagyon szerettem
De már nincs velem,elvesztettem.
Azt a kedves szavát nem feledem soha
Az élet lehet bármilyen mostoha.
Szeme volt a jóság,őszinte csillogás
érzékeny lelkében sok volt az aggódás.
Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete
Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve.
Ha valami fájt nekem,velem szenvedett
Ha boldognak látott,együtt örvendett
Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott.
Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott
Mosolya gyengéd volt,melyet felém árasztott.
élénken él bennem e sok szép emlék róla
Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra.
Mert ő egy jólelkű ember volt
Ha valami bántotta nem nagyon szólt.
Mától az égből figyeli lépteinket
és hogy az élet szép arra sugall minket
Tovább kell menjünk és éljük életünk...
De vele elveszett valami örökre belőlünk.
Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben.
Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében.
Ő nem más,mint az én Drága,jó Férjem
Aki már az égből mosolyog le rám..."