Kedves Ilona, sajnos ez adatbázis konvertálási hiba, amikor újraélesztettük a portált a meglévő adatok már hibásak voltak, ezeket csak az emlékhely állítója tudja átírni a saját emlékhelyeknél
Id?nk?nt zavaros gondolatok kusza halmaza kering a fejemben. Azut?n van, hogy ?ssze ?ll bennem egy-egy elk?pzelt t?rt?net, ?s ritk?n le is ?rom. Ma megteszem, hiszen ebben a szeretettelen durva vil?gban kell egy hang, ami figyelmeztet. Persze ez a hang csak akkor ?r valamit, ha bel?lr?l hallod, halljuk. Ha elolvasod, egy percre hunyd le a szemed, ?s figyelj! H?tha te is hallod.
Egy napon, egy fiatal meg?llt egy nagy v?ros k?zpontj?ban ?s mondogatni kezdte a j?r?kel?knek, hogy neki van a legszebb sz?ve a vil?gon. Nemsok?ra nagy t?meg gy?lekezett k?r?l?tte ?s mindenki az ? csod?latos sz?v?t b?multa. Semmi hib?ja nem volt az ? sz?v?nek. Egy karcol?s, egy seb, egy reped?s, semmi. Mindenki ?gy tal?lta, t?nyleg ez a legcsod?latosabb sz?v, amit valaha is l?tott... Az ifj? nagyon b?szke volt a t?k?letes sz?v?re ?s tov?bbra is dics?rte ?nmag?t...
Egyszer csak a sokadalom k?z?l egy ?reg k?zeledett. Csendes hang?, mintha csak ?nmag?hoz besz?lne:
- ?s m?gis, az ? sz?v?nek a t?k?letess?ge nem hasonl?that? az ?n sz?vem sz?ps?g?hez...
Az ?sszegy?lt t?meg kezdte az ?reget figyelni, ?s az ? sz?v?t. Az ifj? is k?v?ncsi lett, ki mer?szeli ezt tenni, ?ssze akarta hasonl?tani a k?t sz?vet.
Egy er?s sz?vet l?tott, melynek dobban?sai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenk?nt a hi?nyz? darabokat m?sokkal helyettes?tett?k, amelyek nem illettek oda t?k?letesen, helyenk?nt meg nem is p?tolt?k, csak a f?j? seb l?tszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a sz?ve? -suttogt?k az elk?pedt emberek.
A fiatal, miut?n figyelmesen szem?gyre vette az ?reg sz?v?t, a szem?be n?zett ?s nevetve megsz?lalt:
- Azt hiszem, viccelsz, ?reg. N?zd az ?n sz?vemet- ez t?k?letes! A te sz?ved tele van hegekkel, sebekkel- csak k?nny ?s f?jdalom.
- Igen, sz?lt az ?reg. A te sz?ved t?k?letes, de soha nem cser?ln?m el az ?n sz?vemet a te sz?veddel.
L?tod...minden seb a sz?vemen egy embert jelent, valakit, akit megaj?nd?koztam a szeretetemmel - kiszak?tok egy darabot ?s a mellettem ?l? embernek adom, aki n?ha viszonz?sul ad egy darabk?t az ? sz?v?b?l. Mivel ezeket a darabokat nem lehet millim?terrel m?rni, ilyen szab?lytalan lesz, de ezeket nagyon becs?l?m, mert arra a szeretetre eml?keztet amit megosztottunk egym?ssal.
N?ha csak ?n aj?nd?koztam darabokat a sz?vemb?l, semmit nem kaptam cser?be, m?g egy darabk?t sem a sz?v?kb?l. Ezek a ny?lt sebek, az ?regek...hogy szeresd a k?r?l?tted ?l?ket, mindig egy bizonyos kock?zatot felt?telez. B?r v?rz? sebeket l?tsz, amelyek m?g f?jnak, m?gis...azokra az emberekre eml?keztetnek, akiket ?gy is szeretek, ?s tal?n egyszer visszat?rnek, hogy az ?res helyeket megt?lts?k a sz?v?k szeretet?vel.
?rted most, kedves fiam, mi az ?n sz?vemnek az igazi sz?ps?ge?- fejezte be az ?reg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, k?nnyez? arccal, b?tortalanul odal?pett az ?reghez, kiszak?tott egy darabot az ? t?k?letes sz?v?b?l ?s reszket? kezekkel az ?reg fel? ny?jtotta. Az ?reg elfogadta ?s a sz?v?be rejtette, majd ? is kiszak?tott egy darabot az ? csupa gy?trelem sz?v?b?l ?s a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda t?k?letesen, de ?gy is sz?p volt.
A fiatal b?multa a sz?v?t, amelyre m?r nem lehetett azt mondani, hogy t?k?letes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha t?k?letes sz?ve most az ?reg sz?v?nek a szeretet?t?l dobogott. Egym?sra mosolyogtak, ?s egy?tt indultak ?tjukra.
Mennyire szomor? ?p sz?vvel bandukolni az ?let ?tjain. T?k?letes sz?vvel, amelyb?l hi?nyzik a sz?ps?g..