ÉdesapámHOZ
Hi?nyzol, s hi?nyod nem p?tolhatom!
B?r ?ltedben sokszor nem ?rtettelek!
Most, hogy m?r nem vagy, ?rzem igaz?n
Mit is jelent az, hogy elvesztettelek!
Te tan?tottad meg a sz?p versek ?z?t,
Fontad a hajamat, s j?tszott?l velem,
?gy ?rzem, igazs?gtalan volt?l n?ha hozz?m,
De ezt nagyon k?nny? elfelejtenem.
Szerett?l tudom, b?r nem mutattad mindig,
De hidd el, ?n is nagyon szerettelek.
Azt k?v?ntam mindig, hogy b?szke legy?l r?m,
Sohasem akartam veszekedni Veled!
Hi?nyzol, s hi?nyod nem p?tolhatom!
M?g sokat kellet volna besz?lgetnem Veled
Nagyon f?j, hogy nem vagy m?r t?bb? k?z?tt?nk,
Sz?vemben ?r?kk? ?rz?m eml?kedet!
Unok?knak R?lad mes?lek majd sokat,
Megtan?tom nekik mire tan?tott?l:
F?k, vir?gok nev?t ?s az ?llatokat,
ha k?rdezt?nk T?led mindig v?laszolt?l!
Elmes?lem azt is mennyien szerettek,
S Te is nagyon szeretted az embereket,
Kir?ndulni vitt?l ?s j?kat nevett?nk,
Mikor csalni akart?l, ha k?rty?ztunk Veled.
B?cs?zom T?led most, Dr?ga Édesapám!
Tudom, hogy egyszer majd tal?lkozunk ott fent!
S ha volt is n?ha k?zt?nk ?sszez?rd?l?s,
Egy felh?n ?lve majd elsim?tjuk ezt!
Hi?nyzol, s hi?nyod nem p?tolhatom!
?s nem gy?gyulhat be soha ez a seb!
De ha ?tadom a tud?st, amit t?led kaptam,
Enyh?theti tal?n a szenved?semet!
?rzem, hogy fentr?l vigy?zol r?nk mindig,
Eml?kezem majd R?d, sohasem feledlek,
?s most innen ki?ltok hozz?d, hogy mennyire:
Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!
Budapest, 2000. november 5.